Szóval nemsokára megcsinálom szerintem “Az állam szerint drogos vagyok, mert elektronikus/elektroakusztikus zenét hallgatok és elektronikus zenei rendezvényekre járok” facebook csoportot. De addigra biztos lesz “Óvakodj a drogos buliktól!” csoport is, mindannyiunk adójából. Úgy hiányzott már, hogy valaki égessen a fülembe mégegy bilétát már megint. Elfér a nemrég leszedett  ”tanuló”, az örökké fennmaradó “adófizető” (utóbbira büszke vagyok), “deviáns”, “erkölcsileg értéktelen művészetet imádó” mellé. Most pedig egyre valószínűbb, hogy eme bilétákkal a fülemen, jónéhány emberrel “drogos bulikba” is járok.  “You have to give up.”

Május 1-jén leáll az underground.hu ingyenes szolgáltatása. Tehát az underground.hu-s linkekre május 1-ig kattinthattok, utána némi türelmi időt kérek, amíg átvarázsolom őket máshová (nagyrészt szöveges anyagokról van szó). Köszönjük szépen eszpééknek a kitartó rendületlen tárhelyszolgáltatást!

Rövid állásfoglalás az olyan akciókkal kapcsolatosan, mint a Coke dj (linkelni direkt nem linkeljük, mert nem szeretnénk reklámozni őket - lényegében annyi, hogy feltöltheted a mixedet, szavaztathatod a haverjaidat, és akkor játszhatsz sokwattos hangcuccon, meg egy világsztár előtt - ja és bekerülhetsz a tv-be).

Tegyünk föl néhány nagyon egyszerű kérdést:
A Coke Dj vajon azért indult-e, mert szeretne teret adni a fiatal dj-knek, akik nem az üzletileg bevált, rabigába hajtott zenei vonalat követik, hanem ízlést kívánnak formálni, netán öncélúan űzik tevékenységüket, amibe szubjektíven más hallgató is bekapcsolódhat/elmerülhet?

Kinek jobb, hogy kampányolsz ezzel az akcióval? A hallagatóidnak vagy a Coke Dj managereinek?

Ha elgondolkodsz a fenti kérdéseken, a válaszok alapján a Coke Dj emberei mennyire szerethetik a zenét, és ennek arányában mennyire fontos nekik az üzleti vállalkozás a Coke dj esetében (”jobb, mint a” és “legalább nem olyan, mint a” típusú érveléseket felejtsük el)?

Felhívásukat pedig akár személyes sértésnek is vehetném, ha nem lennék nagyon békés és türelmes ember:

Ha érzed magadban a tehetséget és az elhivatottságot, de már eleged van abból, hogy ingyen pakolod a lemezeket a haverod házibulijában, akkor töltsd fel a legjobb szettedet a xxxx.hu-ra.

Még jó, hogy ha érzem magamban az elhivatottságot, akkor nincs elegem abból, ha egy embernek játszom, sőt akkor sincs elegem, ha nulla embernek játszom, és az adott szettet mondjuk 10 év múlva 10-en fogják meghallgatni, és megismernek vagy netán megszeretnek (a kettő elég hasonló szerintem) x adag zenét, amit előtte nem. Itt viszont már rég a zenékről van szó, és nem arról, hogy milyen mutatvánnyal vagy körítéssel volt tálalva. Ne értsetek félre: nem vagyok anti-profit orientált, minden (művészeti) üzletbe automatikusan rosszat belelátó kommunista. A kérdés itt leginkább az, hogy egy közösség számára mennyire lealacsonyító egy ilyen akció, és milyen következményekkel bír, ha nem gondoljuk annak.

Végül még annyit, hogy az mézesmadzag-szövegben megemlített elhivatottságnak és a (nevezzük most) tehetségnek van egy másik, külső folyománya is: nem egy olyan alkalom volt/lesz, hogy a zenék miatt hívnak el valahová játszani, és nem azért, mert részt vettem valami ilyesmiben.

A maximum selectásokkal találkoztunk múltkor a Kuplungban (olvasom itt, hogy nincs 23h előtt kezdődő buli szerda este, hát pl. ők raknak kéthetente ott). A bemutatkozás és a közös szellemi pontok fellelése után elsoroltuk az általános problémákat is. A problémák, amik fogyasztói hozzáállás megváltoztatása nélkül, mi kis-szervező-emberek nem oldódnak meg soha, és ez így van jól… Persze szükség lenne egy helyre, ahol van levegő és normális hang, illetve az üzletvezetők nem kényszerítenek ki belőled és a hallgatóidból túlzott mértékű vendéglátóipart élénkítő tevékenységet. (Tehát inkább valamilyen műhely kéne, hogy legyen…)

De számomra továbbra sem ez a legnagyobb probléma: ahelyett, hogy nyíltan kimondanánk, hogy nem beszélünk egymással, úgy teszünk, mintha. Myspace kommentek, facebook üzenetek, stb. Szinte alig van érdemi, építő jellegű feedback, mert minden nagyszerű, köszönjük, hogy megszervezték, köszönjük, hogy elhozták, csodás party volt, netán ennek a tökéletes ellentétét mondják/írják. Tudom, ilyen az üzlet, ha nem tetszik, ne csináljam, stb. válaszok… Egyrészt többen is vagyunk akiknek nem üzlet ez, tehát tudjuk nem-üzleti tevékenységként, hanem, kapaszkodjatok, tevékenységként folytatni mindazt, amit teszünk.

Ez a k-betűs újrév szervezőbrigád ráspammel a gmailemre. Normálisak ezek? Szomorú tény, hogy eluralta hazai “underground” gyűjtőszóval illetett közösségi képződményünket a több fórumon, akár ipari szinten űzött push-marketing. Egyesek már a spamig is eljutnak. Mire mindez kiderülne, egyrészt természetessé válik (”úgyis mindenki ezt csinálja”) minden egyes rendezvényszervező csoport számára, másrészt pedig a legtöbben elfelejtik, hogy ezek az emberek mit tettek, és nem mellesleg mintha a zenét inkább a harácsolás, a beöltözés és rocksztárság felől közelítették volna meg  (tehát nem közelítik meg). A végén pedig újabb spam-sajtóanyagban végezhetjük mindannyian olyasféle címszavakkal, mint “elismert”, majd olyan benyomást is kelt az egész, hogy “ők játszanak mindenhol”.

Egy zenész cimborám jut eszembe, aki azt mesélte egyszer, hogy a mulatós iparosok felvásárolják maguknak többezer példányban az első lemezüket, hogy “Már aranylemez!” legyen, majd “méltán elismertek lesznek piaci adatok alapján”. Emberek! Ne alacsonyodjunk már le ilyen szintre! Beszéljünk egymással (vagy ne). S ha következőre meglátok ilyet a postafiókomban, nagy örömmel megteszem az ilyenkor szükséges jogi lépéseket is. Nem mintha bármi történne, csak hadd röhögjek már egy jót rajtuk legalább.