A maximum selectásokkal találkoztunk múltkor a Kuplungban (olvasom itt, hogy nincs 23h előtt kezdődő buli szerda este, hát pl. ők raknak kéthetente ott). A bemutatkozás és a közös szellemi pontok fellelése után elsoroltuk az általános problémákat is. A problémák, amik fogyasztói hozzáállás megváltoztatása nélkül, mi kis-szervező-emberek nem oldódnak meg soha, és ez így van jól… Persze szükség lenne egy helyre, ahol van levegő és normális hang, illetve az üzletvezetők nem kényszerítenek ki belőled és a hallgatóidból túlzott mértékű vendéglátóipart élénkítő tevékenységet. (Tehát inkább valamilyen műhely kéne, hogy legyen…)

De számomra továbbra sem ez a legnagyobb probléma: ahelyett, hogy nyíltan kimondanánk, hogy nem beszélünk egymással, úgy teszünk, mintha. Myspace kommentek, facebook üzenetek, stb. Szinte alig van érdemi, építő jellegű feedback, mert minden nagyszerű, köszönjük, hogy megszervezték, köszönjük, hogy elhozták, csodás party volt, netán ennek a tökéletes ellentétét mondják/írják. Tudom, ilyen az üzlet, ha nem tetszik, ne csináljam, stb. válaszok… Egyrészt többen is vagyunk akiknek nem üzlet ez, tehát tudjuk nem-üzleti tevékenységként, hanem, kapaszkodjatok, tevékenységként folytatni mindazt, amit teszünk.

Ez a k-betűs újrév szervezőbrigád ráspammel a gmailemre. Normálisak ezek? Szomorú tény, hogy eluralta hazai “underground” gyűjtőszóval illetett közösségi képződményünket a több fórumon, akár ipari szinten űzött push-marketing. Egyesek már a spamig is eljutnak. Mire mindez kiderülne, egyrészt természetessé válik (”úgyis mindenki ezt csinálja”) minden egyes rendezvényszervező csoport számára, másrészt pedig a legtöbben elfelejtik, hogy ezek az emberek mit tettek, és nem mellesleg mintha a zenét inkább a harácsolás, a beöltözés és rocksztárság felől közelítették volna meg  (tehát nem közelítik meg). A végén pedig újabb spam-sajtóanyagban végezhetjük mindannyian olyasféle címszavakkal, mint “elismert”, majd olyan benyomást is kelt az egész, hogy “ők játszanak mindenhol”.

Egy zenész cimborám jut eszembe, aki azt mesélte egyszer, hogy a mulatós iparosok felvásárolják maguknak többezer példányban az első lemezüket, hogy “Már aranylemez!” legyen, majd “méltán elismertek lesznek piaci adatok alapján”. Emberek! Ne alacsonyodjunk már le ilyen szintre! Beszéljünk egymással (vagy ne). S ha következőre meglátok ilyet a postafiókomban, nagy örömmel megteszem az ilyenkor szükséges jogi lépéseket is. Nem mintha bármi történne, csak hadd röhögjek már egy jót rajtuk legalább.

No csináltam egy BommBomm facebook csoportot, mondván:

ide lehet csatlakozni és akkor ha van mix vagy buli, és itt vagy, meg érdekel is, kapsz róla infót. esetleg majd kitalálunk valami ennél is okosabbat, ami exkluzívnak titulálható. meg te is írhatsz ide, ha gondolod. sőt írjál légyszíves.

Csodásan kimért és jól szóló (és jól beállított) hangcucc, korrekt üzletvezetés, hangulat, új padló. Tán a mi ‘hibánk’ lehetett, hogy annyian azért nem voltak. Legközelebb igyekszünk jobb dátumot keríteni, netán átgondoltabb promót és zenei irányvonalakat venni. Az élmény mindezek mellett számomra is teljesen álomszerű volt: sehol se tudtam eddig (lengyel) deeptechnot vagy digital (clicksncuts) dubot rakni (pláne nem ilyen minőségi hangrendszeren). Első kísérletnek rendben volt a dolog. Üdvözlet a Grund Hostelnek.

Az utóbbi években úgy tűnik, (tudatos vagy tudattalan) “versengés” alakult ki itthon a “külföldi fellépős” elektronikus/elektroakusztikus zenei rendezvények világában. Hétről-hétre túllicitáljuk egymást a Merlinben, az A38-on, stb. Ezzel együtt tovább nő a külföldi kiadóknál a megjelenéssel bíró hazai zenészek/hangfaragók száma. Ez minden országban jelen van, szerintem fölösleges a megszünéséért küzdeni, és anti-mozgalmakat kitalálni bármilyen szinten (pl. számomra ezért ideologikusak és művészetre/kultúrára nézve megalázók az olyan kezdeményezések, mint a Magyar Dal Napja vagy a politikai pártok mostanában olvasható, gyakorta teljesen érthetetlen “kulturális programjai”, stb.). Szerintem egészségesebb volna a több lokalizmus és az import/export csökkentése. Persze ennek is ára van. Hm?