Ez a blog valamikor csak a SG/Bitlab-related szép dolgokról szólt, majd lett belőle sznob válságkezelés és akkor most ezen változtatok. Pl. a nagy gyászban kimaradt, hogy a ma már szigorúan BommBomm klubestek néven futó sorozatunk 5 éves volt tavaly tavasszal.

2004 májusában kezdtem a fúziót az azóta már csak két aktív taggal rendelkező PlanB kollektívával különítménnyel. Akkoriban kizárólag elektronikát játszottam, de drill’n'bass-t és kísérleti zajokat már nem. Álljon itt néhány momentum az utóbb 5 évből:

2004 május - Vendégeskedés @ Café Modern - Deepfly Latenights - ilyenekre emlékszem, hogy akkor még nem volt annyira ciki Bëlgát játszani (Hazakísérlek); volt Toytronic 3d Concepts is; utánam Plesiv játszott, ezzel a Brothomstates-el kezdett

2004 december - Something For Your Mind @ Rézmál kávézó - stílusok: ambient/’electronica’; elektro/elektrobreaks/breaks; minimal techno/knarztechno - első Plesiv Banyek b2b-k egyike, az első bulink egyike, ahol mintha már táncoltak is volna az emberek

2005 - Rézmál, Tűzraktér, Jailhouse - itt már erős b2b(2b)-ezés folyt, és egyre kevesebbszer játszottam melodikus elektronikát; az első bulik, ahol Ural13 Diktators-t raktunk fel - ebben az évben Plesiv szintén több helyen léphetett fel jobb és rosszabb körülmények között Sakáléknak köszönhetően; Bulinevek ekkorról: Elektrodisko, Elektrobasic, egy mai napig rendhagyónak számító Elektropong party, melynek keretein belül pongozni és partyzni lehetett egyszerre; házikészítésű flyerek fénymásolt és oldschool floppy lemez alapanyagokból

2006 - Két mérsékelt sikerű Bázis-party után megszilárdul a sorozatunk neve, BommBomm - Noise64 Loituma bootlegje nyomán, itt kezdünk el egyre több 8bit/chiptune diszkót is játszani. Veszteséget szenvedünk, búcsúznunk kell Mr. Slabtől aka Tijmtől, aki scratchelt, hiphop-ot és klikkes minimal house-t játszott a bulijainkon, 2 éven át.

2007-2008 - továbbra is folytatjuk kéthavonta a Monoban és több/kevesebb sikerrel/akadályoztatással más helyeken is, igyekszünk vendégeket is hívni: velünk volt Streako és andy.age a Deaf Company-ból; volt egy közös Cooler + Noise64 live; TB Gon (rekord nézőszám); Azaki  és Vj Kolouch Csehországból - A Monós szezont a BommBomm #9-el zárjuk; fontos momentum, hogy egy hirtelen vezérelt ötlettől itt jelennek meg először a happy hardcore/gabba/rave stílusok, tovább bővítve a már amúgyis túl széles palettát - a fogadtatás nagyon kontrasztos volt. Az egyik bulin pedig meglátjuk kiírva a havi programoknál a BommBomm party alatt a “8bit-techno-bootlegs” meghatározást. Levomesur mindeközben egyre inkább a dallamosabb és ‘progresszív’-ebb minimaltechno felé fordul, mi pedig elvétve White Stripes-t, Yeah Yeah Yeahs-t és hasonló garázs/punkrock felvételeket is játszunk. Egy nyári Cökxponos chillben gazdagabb BommBomm #6-on régi flyereket helyezünk el

2009 - a krízis éve - januárban MAHASZ-razzia a Monóban, ősszel pedig ki sem nyit a klub - februárban Tempo! (NVC) volt a régi/új vendégünk, aki más pszeudó alatt még breakst játszott velünk 2006-ban a Tűzraktérben; az utolsó szerencsétlenül alakult Monós bulink a BommBomm #12, Gandharva (Budabeats) volt a vendégünk, kb 50-en jöttek el (negatív rekord); más helyeken is próbálkozunk - nem sok minden jön teljesen össze a nyárvégi bulikat leszámítva (Duna Party Büfé Kramáék jóvoltából és az év utolsó BommBomm #13-masa, egy igazán felemás esemény a Fogasházban, ahol szintén Gandharva volt a segéderő); új vj-nk van: miután több helyről is kritika érte az ExLex csapatot, és nem volt a viszonyunk velük egészségesnek mondható, ennek mindannyian örülünk - Microdee a Dunaparty-tól fogva csatlakozott hozzánk; egy elképzelhetetlenül jól sikerült Szilveszteri házibuliban is játszottunk Plesivvel és Microdee-vel - ez végülis nevezhető egy BommBomm #13.5-nek - a sok viszontagság után jól zártuk az évet. A BommBomm #12-n megjelent a stílusok között a dubstep egy szabadonengedett változata, és ősszel elindult a kiadó Dubstep Is Fun! sorozata.

Ha összeszámolom a bold kiemeléseket némi tévedési hibaszázalék-levonással, de ez legalább hat diverz és/vagy összeolvadó stílusvonal három év alatt, a meghívott vendégek száma pedig nagyjából fele-fele arányú a rezidensekkel. Aki pedig látja, az már tudja, hogy februárban újra történni fog valami, mindannyiunk örömére.

Kezdjük az évet egy csodás archivval. A hókotró munkások CB rádióját valaki volt szíves streamelni napokon keresztül, reméljük meg fogja tenni ezt újra. Addig gondoltam feltöltök két rippet belőle — december 21-ről és 22-ről, random streamripper indítós módon. Továbbá nem győzöm hangsúlyozni, hogy az év legérdekesebb rádióműsoráról van szó.

A minap a share-elt Dóri kihúzta posztra kaptam egy visszashare-t, ami arra utal, hogy sznob megnyilvánulás volt kikacagni a dolgot a readerben. Én senkitől se kérem, hogy váltsa meg a világot, de attól még el lehet gondolkodni, mit vonhatnak ilyen dolgok maguk után. Itthon még jópár évig “drogos” lesz, aki elektronikus zenét hallgat, “legalábbis a legtöbb esetben”, most pedig minderre rájön a “meztelen nénis product placement”. Akkor is, ha 15 perc múlva elfelejtik. Természetesen nem győzöm hangsúlyozni, hogy az akadémikus befülledt beszéddel is ugyanolyan természetű bajom van, mint a fentiekkel.

Tanulságok levonva, nem foglalkozom vele. 2010-ig viszontlátásra. :)

A facebookon olvasható flame és az Amb interjú mentén lett azért pár gondolatom:

1) Arról kéne szólni, hogy van egy kulturális televényünk — villanjon fel felette az  ‘elektronikus zene’ vagy ‘digitális zene’ címke!
2) Ez a televény emberekből áll, felhasználó hallgatókból és ‘termelőkből’.
3) A termelők között vannak a silányabb zenéket gyártók, akik viszont ügyesebb marketingesek — tegyük hozzá céljaik is sokszor ilyesfajták. Emellett és ekörül vannak az antiszociális idegbeteg zsenik, akik akár összehasonlíthatatlanul jobb anyagokkal állhatnak elő. Cserébe fóbiásak, és néha még akkor is idegesek lesznek, ha mások segíteni akarnának nekik.  Meg a többiek, akik ‘egyik sem’.
4) A hallgatók között vannak azok, akik minderről nem tudnak — vagy talán mégis.
5) Mindemellett újra és újra gondoljunk bele abba, hogy a ’siker’ egy totálisan relatív fogalom.

Egy fontos: Felelősséggel tartozunk a kis kulturális televényünkért, mind alkotói, mind befogadói oldalon.
Mai vallásos kifejezéssel élve “nem szabad szemetelnünk”. Ennek a kérdésnek a vizsgálatánál nem izgat a személyiség semelyik oldalon. Nem izgat, hogy mások ebből élnek, és így vagy úgy, de ferdíteniük kell, hogy vegyék a kiadványt, hogy eljöjjön a heti bulikra a tömeg, aki fogyaszt a pultból, és ennek örül az üzletvezető. Csak egy a baj: Ebben a világban bármire rákattinthatsz bármikor azzal, hogy “Ez nem szemét”. Ingoványos talajon járunk, de a képzeletünknek mindig szárnyalnia kell. Tehát ne hagyjuk, gondoljuk át a lehető legtöbbször, és mindig próbáljunk mást keresni.