Amíg sokan megint Jeszit piszkálgatva acsarkodnak, sírdogálnak, és hőbörögnek, hogy csinálni kéne már valamit, el sem gondolkoznak azon, hogy mik a problémák fő gyökerei, és hogy ilyen egy jogállamban már pedig nem kellene, hogy előforduljon.  Zárójeles megjegyzés: A Proart még támogatja is a Sziget Kft.-s rendezvényeket (Kedves dj-k, én nem török pálcát senki felett, de Ti döntitek el, hogy most vagy jövőre szeretnétek-e zenélni ezután egyórácskát Zamárdiban a Proart támogatásával). Az alábbi biztos forrásból érkezett összefoglalót érdemes elolvasni, és gondolkodni a jogi aggályokról szitkozódás és sírdogálás helyett. Cselekedjünk, még azt hiszem nem késő. Az írást 50×70 centis papíron kéretik terjeszteni és a középületekben kiragasztani. End of transmission.

Ha laptopod van, biztosan lopsz

A Vám- és Pénzügyőrség a szerzői jogok képviseletével foglalkozó szervezeteket tömörítő Proart (http://www.proart.hu) úgynevezett ajánlásai alapján az utóbbi időben ismét razziázik olyan magyarországi klubokban, amelyekben lemezlovas, másnéven dj szolgáltatja a zenét. A feketegazdaság elleni küzdelem jegyében megszakítják a rendezvényeket, lefoglalják a technikai eszközöket.

Mi történik a razzián? A Proart ugyan nem hatóság, ám együttműködési megállapodást kötött a VPOP-val, s a vámosok a Proarttal és a Proart-tag lemezipari szövetséggel, a Mahasszal együttműködve látogatnak meg klubokat, majd ellenőrzik a zárjegyek mellett a színpad környékén található digitális adathordozók eredetiségét. A zárjegy ugyebár az államkasszába befolyó jövedéki adó megfizetését hivatott jelezni, az adathordozók eredetiségének vizsgálata ezzel szemben a Mahasz-tagok kasszáját védi.

De vajon hogyan állapítják meg a fináncok, hogy egy cd legális vagy sem? Röviden: sehogy; hosszabban: önkényes, életszerűtlen szabályokat alkalmazva. A dj-k nagy része évek óta az internetről szerzi be - jó esetben legálisan, rossz esetben illegálisan - a zenéket, amiket aztán cd-re írva, vagy éppen laptopról, memóriakártyáról, iPodról játszik le a klubban. Nincs olyan módszer, ami megmondaná egy digitális állományról, hogy fizettek-e érte. Ezért a Mahasz kitalált egy szisztémát, ami ugyan nem oldja meg a problémát, ám a tippelés helyét áthelyezi a klubokból a saját székházába.

A rendszer szerint minden, a fellépéskor használt adathordozót előre láttamoztatni kell egy úgynevezett szakértővel. Ez a szakértő összehúzott szemmel ránéz a számok listájára és megpróbálja eldönteni, hogy az előtárt bizonyítékok (mondjuk kinyomtatott mailek) alapján jogosan másolta-e őket cd-re a lemezlovas. Mivel azonban heti több ezer zeneszám jelenik meg a digitális piacon, nyilvánvalóan lehetetlen érdemben ellenőrizni a leadott adatok valódiságát és akkor még nem beszéltünk a kiadás előtt álló, a szakértő számára ismeretlen számok, a szabad felhasználású kiadványok és a saját készítésű zenék tömkelegéről.

Hogyan hoz ez pénzt a Mahasznak? Ha nem láttamozott adathordozókat találnak a vámosok a dj-pultban, akkor lefoglalják azokat és a tulajdonosukat megbüntetik (cd-nként 3600 forintra). A másik bevételi forrás pedig az az átalánydíj, mellyel az illegálisan beszerzett zenék legálissá konvertálhatóak. Cd-nként 1800 forintért ugyanis a szakértő bármire rámondja az áment (http://www.mahasz.hu/m/?menu=jogok_jogdijak&menu2=a_djk_altal_fizetendo_jogdijakrol).

Mivel a büntetés összege is kevesebb, mint amennyibe egy legálisan megvásárolt cd kerül, a rendszer egyértelműen eltereli a legális vásárlókat a piacról az illegális letöltések felé. Ráadásul 90 000 forint éves átalánydíj ellenében korlátlan mennyiségű zenét legalizál az elvileg jogot védő Mahasz. Egy jóravaló lemezlovas amúgy két-háromszázezer forintot is elkölt zenére egy évben. Ha az összeg egyharmadáért a legilletékesebb helyről kap felmentést a jogsértő másolásokért, akkor vajon miért választaná a jogszerű megoldást?

A Mahasz rendszerében az “mp3-as és egyéb formátumok, DVD-lemezek, stb. jogosítása nem történhet darabonként” (http://www.mahasz.hu/m/?menu=jogok_jogdijak&menu2=a_djk_altal_fizetendo_jogdijakrol). A Mahasz tehát beismeri, hogy az úgynevezett szakértő nem tudja érdemben ellenőrizni a korszerű adathordozókon szereplő állományok jogszerű voltát, ezért a szervezet (és nyomában a VPOP) a biztonság kedvéért mindenkit tolvajnak tekint, aki ilyesmit használ. Ezeket az eszközöket a szabály szerint csak abban az esetben használhatja egy fellépő a színpadon, ha befizette az éves átalánydíjat, függetlenül attól, hogy legálisan vásárolta-e meg a zenéket vagy sem. Vagyis a Mahasz pénzt szedne mindenkitől, aki laptopot használ a színpadon, csak azért, mert az ő szakértője képtelen megkülönböztetni a legális és illegális zenéket.

A Mahasz egyszerre látja el a jogalkotó és a jogalkalmazó szerepét is ezekben az ügyekben, miközben a vélelmezett sértett és az eljárások majdani haszonélvezője is ő. Ez a felállás akkor sem férne össze a jogállam alapelveivel, ha a Mahasznak a világ összes kiadója tagja lenne, erről azonban egyáltalán nincs is szó. A pénzeket mindenkitől begyűjtik, ám a szétosztott összegekből már csak a tagok részesülnek (igaz, tag bármely kiadó lehet). A Mahasznak 47 magyar (http://www.mahasz.hu/m/?menu=mahasz&menu2=a_mahasz_tagjai), társszervezetén, az IFPI-n (http://www.mahasz.hu/m/?menu=mahasz&menu2=az_ifpi) keresztül pedig 1400 nemzetközi kiadó és terjesztő tagja van. Ugyanakkor csak Európában több tízezer lemezkiadó működik, többségük pedig soha egy fillért nem lát ezekből a pénzekből, hiába másolják és játsszák a magyar dj-k a kiadványait.

Az elavult szabályozást kihasználva a Mahasz - egy magáncégeket tömörítő civil szervezet - hatósági jogkörhöz jutott. Természetesen nem az lenne a jó, ha mindenki ingyen másolgatná mások szellemi termékeit, az viszont biztosan rossz, hogy üzleti érdekektől vezérelt lobbik a saját tehetetlenségüket kompenzálva rettegésben tarthatják a klubkultúrát. Az államnak nem volna szabad ehhez az önkényeskedéshez asszisztálnia úgy, hogy még hatósági segítséget is rendel a haldokló lemezipari multik mellé.

Nézzük meg a topikokat az ipc Party.listá-ján. A legnagyobb látogatottságú (állandóan felülírt) bulitopikokba a szervezőkön kívül már senki se ír semmit. A hektikusan megjelenő bulitopikokban viszont a legtöbb esetben megindul a kommunikáció az emberek között - no de mivel nem nincs ‘rendes promója’ a dolognak és egy kis közösség újdonságként veti rá magát, és mond róla rosszat vagy jót, így kevesebben is jönnek majd el.

Statisztikailag bizonyítható lenne, hogy a populáris, nagy promókampánnyal dolgozó partyszervezők  egyre kevesebb emberrel tudnak érdemi kommunikációt folytatni, miközben egyre ‘híresebbek’ lesznek. Ha választanom kell előbbi (kevés ember, több tudatosság és kommunikáció) és utóbbi (több ismeretlen ember a partykon és hírnév) között, nyilvánvaló, hogy önmagában egyik se tetszene. Ezért próbálom ötvözni a kettőt, több vagy kevesebb sikerrel. Zárásként: ami talán a legfontosabb, hogy a mindenkivel haverkodó, alázatot nem ismerő nyomulós mosolyhuszárokra és önjelölt menedzsereikre mindig is furán néztem. Alapítottak volna gitáros költészetet éneklő zenekart inkább vagy “mentek volna politikusnak”… Ahogy a szövegnek, úgy a hangoknak sincs arca, akárhogy szépítjük a dolgot.

Amikor felszólaltam a digitális bennszülött generáció nevében. Rámutattam, hogy egyszer sem szerepel az internet szó a programban, majd rákérdeztem, hogy az új kultúrpolitika nevében a Fidesz megfogja-e változtatni az ArtisJuss uralta szerzői jogi rendszert, ami az amatőr művészeket sarcolja meg és a pénzt a Mahasz listavezetőknek adja. - Vágó Gábor (LMP) a tumblr-en

A Szerzői Jogi Törvény jelenleg totális nonszensz, az arra épülő időszakos szervezett riogatás és pénzbehajtás pedig annál inkább. Az [origo] is megírta már 2008-ban, hogy Brüsszel eljárást kezdeményezett Magyarország és Csehország ellen a Vágó Gábor által is kritizált szerzői jogi szervezeti monopolhelyzet miatt. Nem várok ám csodát, és tisztában vagyok vele, hogy nem egy parlamenti felszólalástól fog megváltozni a világ, de mégis… Végre. Mintha valaki tényleg képviselne a Parlamentben. Sosem éreztem még ilyesmit. Jól esik. Talán a Dj-k riadó! poszt után egyszer lesz egy Dj-k, többé nem kell félnetek poszt is.

Nemrég vettem fel a szombati Motorcity-nek szánt Dubstep Non-Stars Vol.2. mixet. A márciustól mostanáig tartó eseménysornak így július 2-ig vége szakad. Sok itt az élmény, tele vagyunk mellékszállal, és reflektálnivalóval. Tovább ›

Szóval nemsokára megcsinálom szerintem “Az állam szerint drogos vagyok, mert elektronikus/elektroakusztikus zenét hallgatok és elektronikus zenei rendezvényekre járok” facebook csoportot. De addigra biztos lesz “Óvakodj a drogos buliktól!” csoport is, mindannyiunk adójából. Úgy hiányzott már, hogy valaki égessen a fülembe mégegy bilétát már megint. Elfér a nemrég leszedett  ”tanuló”, az örökké fennmaradó “adófizető” (utóbbira büszke vagyok), “deviáns”, “erkölcsileg értéktelen művészetet imádó” mellé. Most pedig egyre valószínűbb, hogy eme bilétákkal a fülemen, jónéhány emberrel “drogos bulikba” is járok.  “You have to give up.”