Legutoljára akkor voltam itt, amikor egy anyuka elkérte tőlem az Alice Csodaországban lemezt. Nem baj.

Mivel nemsokára elindul a vinyl-kiadás a Bitlabnél, szeretnék néhány szót intézni azokhoz, akik fetisizmust kiáltanak, majd legyintenek. Mert minden hanghordzónak van előnye és hátránya. Minden hanghordozó kompromisszum.

Vinyl
+ dinamikus mély és közép; egyszerűen életre kel tőle a zene
- gyér sztereó, kopás

Digitál
+ megfelelő hangcuccon hipertiszta sávok
- minden részlet/tartomány egyforma súlyú, így darabos és hideg a hangzás

Az agyonhallgatott, majd Vinylteam-nél vágatott saját zenémmel is ugyanez volt a tapasztalatom.
A kiadónál ezért úgy döntöttünk, hogy egyesíteni fogjuk az előnyöket.

…a Merlin is költözik, színházként folytatja tovább. Egyre bővül a stúdióm, miközben egyre csak zsugorodik a klubélet. De volt egyáltalán? És ha volt, akkor milyen volt?  Sok jó magyarázatot lehetne találni arra a folyamatra, ami pár éve indult (válság, politikai vereségekből fakadó helybezárások, felnőtt generáció, a fiatalok mentalitása…). Mindenesetre már eredmény, hogy csak egy szűk társadalmi réteg teszi egyenlővé az elektronikus zenét a drogfogyasztással és ezen mondvacsinált okból sétál el mellette. Viszont még mindig sokan nem tudják, hogy mi az. Viszont ott van az ennél nagyobb baj, hogy sokakat egyáltalán nem érdekel az egész, azok közül sem, akik hallgatják, és akik információt próbálnak megosztani róla. (Akit jobban érdekel, annak “sznob” a neve vagy hát ugye kitaláltuk, hogy dj/producer/stúdiós :))

Zenét (audio-t) továbbra is csak egy szűk kör kíván hallgatni és csak ezután szórakozni, a többség szórakozni akar, néha annyi igénye támad, hogy látszódjon valamennyire színvonalasnak, meg alulról szerveződőnek az egész. Ehhez egy félhomályos és valamennyire zajos hely tökéletesen megfelel, és “mindegy mi szól, mert a társaság a lényeg”.

Egyesek tévhitben élnek, és nincsenek ébren, amikor webes statisztikákat nézve felcsillan a szemük, illetve mikor egy rendezvényre sikerül valamilyen trendi mellébeszéléssel valamilyen félművelt (az előzőknél sokkal inkább manipulált, referenciarendszerek rabságában szenvedő fiatalokból álló) tömeget összeverbuválni. Mindez ugyanis a szó szoros értelmében nem reprezentatív és többet árt, mint használ.

Jó szokás szerint elmondtam, hogy bizony mennyi rossz dolog van most. Vannak viszont jó lehetőségek, amikből kialakíthatunk olyan helyzeteket, amiknek nagyon örülnék:

1) Több elektronikus zene, több izgalmas helyen! (Nem iparosított, időhöz kötött módon, hanem amikor összegyűlt rá a kellő energia.)
2) A kevés megmaradt klub a fejlemények hatására túlzsúfolódhat, de ez reményt adhat arra, hogy pl fejlesztik majd a hangrendszerüket
3) Akár kevesebb rendezvény is lehet, ahova minél több ember jön el, így ismét valamennyire közösségivé válhat a partyzás
4) A helyzetet kihasználva lehet, hogy valakik ennek a posztnak az írásakor már tervezik egy olyan hely nyitását, ahol első a minőségien megszólaló zene és második a szórakozás
5) Ami talán a legfontosabb: Én továbbra sem adom fel, ahogy sokan mások sem. Nincs kedvem számomra élhetetlen, 5x nagyobb városokba emigrálni, panaszkodni és múltba merengeni, stb. Sőt, pláne nincs kedvem megváltani a világot, és kulturális dogmákkal szaladni a tudatlan, ugyanakkor tudatosan igénytelen népek után (de zenepedagógiai munkát továbbra is végeznék, a gyerekeknél könnyebb a kulturális firmware frissítés). Ha kész a liveactem, nem állok meg a hangrendszer építésig, amit meg fogok osztani azzal, akinek a művészete szimpatikus számomra. A többi alakul. Én nem ebből, hanem ettől élek, ahogy Ti is.

(Decemberben firkáltam be ezt, mégis márciusban is ugyanez történik…)

Már egyszer írtam, hogy számomra a dubstep adja meg a formai a sokféleséget, ami először a BommBomm bulikon kezdett elharapózni. Nyilván ezalatt a 1,5 év alatt kialakult már az az irányvonal is, ami nem igazán tetszik. Pl. egyre értelmetlenebbnek tartom a filthstepnek kategorizált irányzatot – bár ha belegondolok, olyan szinte sosincs, hogy egy stílusvonalban csak rossz zenék legyenek. Jelenleg próbálom felfedezni a deep dolgokat, és továbbra is mániám vegyíteni őket a 90-es évek tompa rave hangzásával. Mindezt úgy, hogy a steptől egyre messzebb lépek, és a dub egyre nagyobb súlyt kap.

Továbbra sem érdekel, mennyire jön ez át, nem kívánom magyarázni. Két trekket nyüvök jelenleg, az egyikben a szokásos kongabonga groove helyett acid van, a másikban elektro-breaks dobok szólnak amen-breaks-el tarkítva. Örömet okoz néha az is, hogy technot csinálok, ami mégis dubstep. Lényegében a dub egy formaelv, ami elsősorban a formáról, az eljárásmódról szól. A többi sztereotíp és külsődleges magyarázkodás nem érdekel. Hiszek abban, hogy a dub van olyan tiszta elv, hogy ne kelljen semmiféle kötelező és verbalizálható kontextus hozzá.

A Facebookon lelt Palotai thread kapcsán gondoltam itt szabadjára engedni fantáziámat (mivel Palotait nem lájkolom/nem ismerősöm, ki se fejthetem ott a véleményem komment formájában). A fanboy jellegű fetisiszta és öles mélységű hozzászólásokat nem kommentálom, csak annyit mondanék, hogy számomra nincs “egérlovas” probléma. Vagyis van, de nem úgy: attól még, hogy valaki vinylről játszik pontos mixeléssel, minden esély megvan arra, hogy ugyanúgy unalmas és érdektelen legyen az előadása, mint egy Ableton huszáré. (Pont a múltkorjában esett szó erről a “dj” vs. “live act” problémánál, ahol a dj mint “mások zenéjét játszó” ember lepleződött le az évszázad felfedezéseként szemben a dj-kre puffogó előadóval, aki velük ellentétben  ”tényleg élőben játszik”…)

Az Ableton dj-mix számomra hideg és lélekölő mixelést ad, valahol az történik a zenével ilyenkor, mint ami a vokállal az auto-tuning esetében. Számomra szimpatikusabb egy “csúszós” mix, mint egy cafatjaira stretchelt halálpontos Ableton mix. Ugyanakkor nem véletlen, hogy nem tisztelem istenként Palkót, ahogy semelyik művészt sem, és ezeknek nagyon egyszerű okai vannak – hogy egy egyszerű példát mondjak, Zsolt udvartartása azért nagy örömmel megfordul a csúnya Egérlovasok rendezvényein is… Gondoljatok, amit akartok. Tehát a csaholás és a fetisizálás helyett másról kéne beszélni, ami fontosabb, nem pedig  ’bakelit=elfogadva’ és ‘ableton=fúj’, netán ‘egérlovas’ bilétákat sütni másokra, ami éppen jól esik. Mi több, ez bizonyos kommentekben már fel-felbukkan, ahol azt fejtegetik egyesek, hogy “a mai dj-k nem tudnak semmit a zenéről”. De ez még mindig messze van attól vizsgálódási körtől, aminek igazán örülnék.

Köszönöm mégegyszer azoknak, akiknek múltkor megköszöntem. Külön köszönöm, hogy Gumilap hozzájárult a bulihoz szettjével és Funktion One F121A típusú “kis” mélyládájával, illetőleg Moleznak, aki fantasztikus műsort tolt. Azt kell mondanom, hogy a Syndetic Recordings nevet nemsokára mindenki ismerni fogja – Európában és Amerikában meg fogják venni a kiadványaikat – de itt Budapesten? Pécsen? … Értitek. Mondj egy embert itthon, aki Beatporton/Digital Tunes-on/akárhol vesz zenét és nem dj!…

Tehát én abban kívánok segédkezni, hogy igyekszem minél több helyen behelyezni tőlük zenét az előadásaimba, illetve tudatni a közösségeket arról, hogy léteznek, ösztönözve őket arra, hogy hallgassák meg az anyagaikat. Bizonyos, hogy láttok tőlük viszont a Dif-sorozaton is zenéket. Nincs tisztább és egyszerűbb okom erre annál, mint, hogy jók és erőteljesek a hangok és az atmoszférák. Továbbá remélem, hogy hívják még őt ide többször is fellépni – ha más nem, akkor mi leszünk azok. :)