Köszönjük, hogy bemelegíthettük a tegnapi Budapest Micro-t, igazi megtiszteltetés volt. Ugyanakkor reméljük, hogy legközelebb már délután soundcheckkelnek, és a Tűzraktérben egyszer lesz normális hang és szellőzés - nem akar valaki “normális szellőzésű helyeket Budapestre” facebook csoportot csinálni?

(egy facebook link/thread kapcsán) (a megosztott hír az idei Balaton Sound állítólagos fellépőiről): A fenti volna az a kérdés, amit feltennék, hiszen most már talán mindenki számára triviális, hogy nem sokban különbözik egy hazai megafesztivál fellépőinek összeállítása egy húsipari marketing projekttől. Nem arról beszélnék, hogy értenek-e a zenéhez a fesztiválok szervezői. Az sem érdekes számomra most, hogy egy zenei fesztivál valahol a zene mélységes meggyalázása és durva megerőszakolása, mint ahogy egy tizensokezerbe kerülő Szent István Bazilikás Hilliard Ensemble + Garbarek koncert is az. Inkább naivan megkérdőjelezem, hogy egyáltalán szeretik-e a zenét.

A magyar Complementary Distribution netlabel első Dubstep Is Fun! kiadványát itt ajánlottam, most megjelent a második rész, innen tölthető le. A magyar zenészek mellett most az amerikai Nit Grit is adott egy számot. Az első részhez hasonlóan a dubstep eltúlzott, olykor egészen az idiotizmusig fokozott külsőségei most is nagyon viccessé és szórakoztatóvá teszik a zenét. nAsty például olyan basszust használ (a fenti lejátszóban is, vagy itt), amit mintha abból állított volna elő, hogy “ajajajaj”; Banyek egyik száma, a Komolyabb Fegyverek pedig a sci-fi hangmintázást emeli új szintre. Egyedül a népdalt felhasználó Honvágy (Took száma) vesz vissza kicsit a jóleső marhulásból, de a maga módján jó az is. - quart.hu

A zenei open-content (ld. pl. Bram Timmers: Netlabelek és nyílt tartalmak In: Médium, Hang Esztétika) valójában nem ‘nyílt-tartalom’.  Minden egyes (nem) lezárt(nak mondott) mű teljességében zárt egység. A mű (átalakításra és/vagy újrafelhasználásra) nyíltsága csak annak újra-kinyitása után történik meg. A mű tehát valójában nem nyitott, legfeljebb “újra-nyitásra nyitott”. Ez a megállapítás nem antitézis, hanem egy gyakorlat jobb leírása.

A klubestek az egyetemes zenekulturális tevékenységgel ellentétes személyi kultuszt hordoznak-e magukban, és ha igen, akkor mivel lehet ezt a negatív hozadékot ellensúlyozni?

A dubstep-nek nevezett zenei vonal éppen saját falait építi maga köré, pedig jelenleg pontosan olyan egészségesen sokszínű, mint az ide pár hónappal ezelőtt nem véletlenségből vagy gyermeki lelkesedésből begépelt Terrordrome sajtóanyagban olvasható elektronikus zenei irányzat volt. Mit tehetünk a befülledés, a zene elsatnyulása és az ezzel együtt járó bálványimádás ellen?

Ezügyben várnék ötleteket a komment szekcióba, és megpróbálnám utána magam is összegezni a gondolataimat, okosodván hozzászólásaitokból. :)