Az alapvető jogi aggályok körbejárása után a szerdai találkozó előtt szeretném összefoglalni a 2009-ben Hiller István által szentesített rendszer abszurditását, annak fogalmazási hibáit és aggályait. (A legutóbbi, 2010 dec. 31-ig érvényes jogdíjnyilatkozat itt olvasható, mindenkinek ajánlom figyelmébe). Három  pontban gyűjtöttem össze azokat az aggályokat, melyek a legutóbbi jogdíjnyilatkozat óta állnak fenn. (Természetesen van még jó sok baj ezen kívül, ez csak egy “very best of”). Ebben a három pontban öt abszurditás is felmerül amellett, hogy ha nem tartom be valamelyiket, bűnözőnek nyilvánítanak. Örvendek, ha elolvassátok ezt minél többen, és végiggondoljátok a szerdai találkozónkig a helyzetet.

I. CD-nként ingyen regisztrálhatok (ha elfogadják), ha pedig más adathordozóról zenélek, akkor átalánydíjat kell fizetnem.
Legalább 30-40 gigányi netlabel és promóként megkapott/letöltött zene van a gépemen. Ha szeretném bármelyiket “nyilvános előadás” keretei között játszani, mindegyiket regisztrálnom kell CD-nként(!) a MAHASZ-nál. (Abszurditás #1: Számoljuk ki mennyi CD-t kéne megsütnöm az ún. “jogosításhoz”, és mennyi idő, amíg elfogadják, HA elfogadják (Abszurditás #2: megbízható forrásból származó információm van arról, hogy volt már példa arra, hogy CC-s szabad licenszes zenéket nem fogadtak el és átalánydíjat kértek inkább az artisttól, aki addig lelkesen elküldött minden CD-t jogosítani.) Ha tönkremegy egy CD-m, sőt ha ugyanazt a CD-t két példányban másolom (pl. egy albumról akarom egymás után berakni a trekkeket, stb.), megint regisztrálnom kell, hiszen a “jogosítás” csak CD-nként van. Máskülönben bűnöző vagyok.

Ha pendrive-ról, laptopról vagy mp3 lejátszóról akarom játszani őket, átalánydíjat kell fizetnem (abszurditás #3). (itt nem szólok arról, csak megemlítem azt az abszurditást is, hogy a befizetett pénzemért nagyjából semmit nem kapok vagy kap a CC-s netlabel, mert ehhez további regisztráció és díjak fizetése, ill. kapcsolatépítés szükséges - abszurditás #3.5). Máskülönben bűnöző vagyok.

II. Volt már üres hanghordozó díj, zenés szórakozóhely adója, 2009-ben pedig megérkezett az új sláger, a “nyilvános előadás” díja
Nem hogy meg kell fizetnem az üres hanghordozó díját, 2009 óta “nyilvános előadás” jogcím is van már. A nyilvános előadás így van megfogalmazva a fent linkelt jogdíjnyilatkozatban:

A nyilvános helyen fellelhető másolat nem tekinthető magáncélú másolatnak. (Szjt. 33.§ (2)(3) bek. 35. § (1)(3) bek.) Nyilvánosnak minősül minden hely, ahol a családon és annak társasági, ismerősi körén kívüli személyek gyűlnek össze. (Szjt.24.§(3) bek.)

Akármelyik jogásznak mutattam ezt a kitételt, példálózó, kusza felsorolásnak minősítette (ahogy az Szjt. más passzusait is - erről majd szerdán). Előfordult már, hogy egy bulinkon 20 ember volt, bár nem mutattam be őket a szüleimnek, de ha bemutatnám… szóval értitek. Akárhogyis, de maga a nyilvános előadás terminusa pongyolán van megfogalmazva (abszurditás #4)

III. És végül a személyes kedvencem: Ha aznap kaptad a promót vagy fejezted be a zenét, nem törvényes kiírni CD-re és “jogosítatlanul” játszani

Ha a buli napján kapok egy promót, amit hú de szeretnék játszani, és zárva a hivatal, akkor nem írhatom ki CD-re büntetlenül, így megint csak bűnöző vagyok. S ne feledjük: ha valamilyen okból nem fogadja el a MAHASZ a promóban kapott vagy szabad licensz alatt álló vagy TELJESEN public domain zenéket/hangokat, amiket játszom, ismét bűnözőnek nyilvánítanak. (abszurditás #5)

Update: S persze eszembe jutott, hogy tavaly a MAHASZ arra az újságírói kérdésre, hogy egy promóként megkapott zene digitális másolatáról vajon ők hogy is döntik el, hogy “jogtiszta” (itt ez a terminus is már teljesen értelmét vesztette!) azt válaszolták, hogy ja tényleg, a promókat “írásos engedéllyel” kell igazolni. (abszurditás +1). Tehát ha napi 15 promót kap egy dj, akkor várjon az igazolásig, amit kinyomtatva vagy mailben el kell küldjön a hivatalnak “jogosításra”, máskülönben bűnöző. (Arról ne is beszéljünk, hogy az “írásos engedély” formai kereteiről egy szót sem ejtenek, szabadon értelmezik azt, ahogy néha promó vagy CC-s zenékre sem adnak “jogosítást”, “tisztázatlan forrás” hívószóval indokolva tettüket - buzdítván a delikvenst az átalánydíj megfizetésére.)