Az alapvető jogi aggályok körbejárása után a szerdai találkozó előtt szeretném összefoglalni a 2009-ben Hiller István által szentesített rendszer abszurditását, annak fogalmazási hibáit és aggályait. (A legutóbbi, 2010 dec. 31-ig érvényes jogdíjnyilatkozat itt olvasható, mindenkinek ajánlom figyelmébe). Három pontban gyűjtöttem össze azokat az aggályokat, melyek a legutóbbi jogdíjnyilatkozat óta állnak fenn. (Természetesen van még jó sok baj ezen kívül, ez csak egy “very best of”). Ebben a három pontban öt abszurditás is felmerül amellett, hogy ha nem tartom be valamelyiket, bűnözőnek nyilvánítanak. Örvendek, ha elolvassátok ezt minél többen, és végiggondoljátok a szerdai találkozónkig a helyzetet.
I. CD-nként ingyen regisztrálhatok (ha elfogadják), ha pedig más adathordozóról zenélek, akkor átalánydíjat kell fizetnem.
Legalább 30-40 gigányi netlabel és promóként megkapott/letöltött zene van a gépemen. Ha szeretném bármelyiket “nyilvános előadás” keretei között játszani, mindegyiket regisztrálnom kell CD-nként(!) a MAHASZ-nál. (Abszurditás #1: Számoljuk ki mennyi CD-t kéne megsütnöm az ún. “jogosításhoz”, és mennyi idő, amíg elfogadják, HA elfogadják (Abszurditás #2: megbízható forrásból származó információm van arról, hogy volt már példa arra, hogy CC-s szabad licenszes zenéket nem fogadtak el és átalánydíjat kértek inkább az artisttól, aki addig lelkesen elküldött minden CD-t jogosítani.) Ha tönkremegy egy CD-m, sőt ha ugyanazt a CD-t két példányban másolom (pl. egy albumról akarom egymás után berakni a trekkeket, stb.), megint regisztrálnom kell, hiszen a “jogosítás” csak CD-nként van. Máskülönben bűnöző vagyok.
Ha pendrive-ról, laptopról vagy mp3 lejátszóról akarom játszani őket, átalánydíjat kell fizetnem (abszurditás #3). (itt nem szólok arról, csak megemlítem azt az abszurditást is, hogy a befizetett pénzemért nagyjából semmit nem kapok vagy kap a CC-s netlabel, mert ehhez további regisztráció és díjak fizetése, ill. kapcsolatépítés szükséges - abszurditás #3.5). Máskülönben bűnöző vagyok.
II. Volt már üres hanghordozó díj, zenés szórakozóhely adója, 2009-ben pedig megérkezett az új sláger, a “nyilvános előadás” díja
Nem hogy meg kell fizetnem az üres hanghordozó díját, 2009 óta “nyilvános előadás” jogcím is van már. A nyilvános előadás így van megfogalmazva a fent linkelt jogdíjnyilatkozatban:
A nyilvános helyen fellelhető másolat nem tekinthető magáncélú másolatnak. (Szjt. 33.§ (2)(3) bek. 35. § (1)(3) bek.) Nyilvánosnak minősül minden hely, ahol a családon és annak társasági, ismerősi körén kívüli személyek gyűlnek össze. (Szjt.24.§(3) bek.)
Akármelyik jogásznak mutattam ezt a kitételt, példálózó, kusza felsorolásnak minősítette (ahogy az Szjt. más passzusait is - erről majd szerdán). Előfordult már, hogy egy bulinkon 20 ember volt, bár nem mutattam be őket a szüleimnek, de ha bemutatnám… szóval értitek. Akárhogyis, de maga a nyilvános előadás terminusa pongyolán van megfogalmazva (abszurditás #4)
III. És végül a személyes kedvencem: Ha aznap kaptad a promót vagy fejezted be a zenét, nem törvényes kiírni CD-re és “jogosítatlanul” játszani
Ha a buli napján kapok egy promót, amit hú de szeretnék játszani, és zárva a hivatal, akkor nem írhatom ki CD-re büntetlenül, így megint csak bűnöző vagyok. S ne feledjük: ha valamilyen okból nem fogadja el a MAHASZ a promóban kapott vagy szabad licensz alatt álló vagy TELJESEN public domain zenéket/hangokat, amiket játszom, ismét bűnözőnek nyilvánítanak. (abszurditás #5)
Update: S persze eszembe jutott, hogy tavaly a MAHASZ arra az újságírói kérdésre, hogy egy promóként megkapott zene digitális másolatáról vajon ők hogy is döntik el, hogy “jogtiszta” (itt ez a terminus is már teljesen értelmét vesztette!) azt válaszolták, hogy ja tényleg, a promókat “írásos engedéllyel” kell igazolni. (abszurditás +1). Tehát ha napi 15 promót kap egy dj, akkor várjon az igazolásig, amit kinyomtatva vagy mailben el kell küldjön a hivatalnak “jogosításra”, máskülönben bűnöző. (Arról ne is beszéljünk, hogy az “írásos engedély” formai kereteiről egy szót sem ejtenek, szabadon értelmezik azt, ahogy néha promó vagy CC-s zenékre sem adnak “jogosítást”, “tisztázatlan forrás” hívószóval indokolva tettüket - buzdítván a delikvenst az átalánydíj megfizetésére.)
Egy komment van
a minap egy levéllel fordultam a dj szövetség és az artijus felé. de még válaszra sem méltattak. öreg dj vagyokk. évek ota nem álltam a diszko pult mögött, de most kaptam egy felkérést. mielött elvállalnám gondoltam körülnézek a neten hogy is állnak a dolgok mostanában. hát hajmeresztö dolgokat olvastam. mindenféle diszko kommandok járják az országot, és az alkaidát megszégyenitö terrorral tartják rettegésben a szerencsétlen megfélemlitett diszkosokat. azt sem tudni ki kivel van. egy a biztos a helyszinen falhoz állitják és legéppuskázzák azt akinél egy irott cd-t találnak. vagy valami ilyesmi. de mivégre mindez? mert az rendben van hogy a szerzöknek a pénzükhöz jutását biztositani kell. de igy? mi köze mindehez a dj-nek? a jövedéki adot sem a pincérnek kell megfizetnie, noha a piát ö viszi ki a vendégnek, és az meg neki fizeti ki az árát, söt még pénzt is keres vele. mégis nagyon helyesen az értékesitö hely, cég, fizeti az adot, mert nála keletkezik a bevétel, a haszon. mert nézzük csak.
vegyünk egy konkrét példát. mondjuk madonna – la isla bonita c. dalát. ha én ezt a dalt be akarom mutatni nyilvánosan, akkor rendelkeznem kell egy eredeti kiadvánnyal. lehet ez bakelit vagy cd. de mi van ha én ezt egy mp3 lejátszorol teszem. akkor madonnának a jogai mennyiben másak? szerintem semennyiben. de menjünk tovább. és ha én ezt egy midi fájlrol teszem? akkor nincs jogdij? mert én még arrol nem hallotam hogy a kareokisoknál is ellenörizték volna az eredeti cd-k meglétét. aztán akkor mi van ha egy samplerröl játszom le, ami egy szintetizátorban van, és ugy teszek mindha azt én játszanám? vagy ad abszurdum egy szál gitárrol. akkor madonnának menyiben változnak a dalához füzödö jogai. mert ha az egyiknek rendelkeznie kell egy eredeti példánnyal a bemutatáshoz akkor a jogegyenlöség szerint a többire is ugyanilyen szabályok kellene hogy vonatkozzanak. nem? ezek szerint az összes zenésznek, énekesnek is a helyszinen ott kellene lennie az összes elöadott mü eredeti példánának. vagy nem? szerintem ez igy nincs rendjén. mi a megoldás? nagyon egyszerüen rendet lehetne tenni ezen a téren, ugy hogy mindenki (és tényleg mindenki) marha elégedett lenne.
semmi mást nem kellene tenni mint a jövedéki ado mintájára oda lellene testálni a jogdijfizetési kötelezetséget ahol a jövedelem keletkezik!
mégpedig a zenés szorakozohely (disco, kocsma, jazzbár, koncert, buli, bál) üzemeltetöjére. és mindezt bevétel arányosan, mert a jövedelem is igy keletkezik. nyilván nem az a megolgás hogy azon vitatkozzanak hogy ennyi vagy annyi volt a bevétel, mert az nem visz sehová. viszont féröhely arányosan ki lehet szabni a dijat viszonylag korrekten. mondjuk befogado hely szerint száz fönként ha egy havi tizezer forintos szerzöi jogdij átalányt fizetne mindenki akinél zenés szorakoztatás folyik, (függetlenül hogy szednek-e belépöt vagy sem) mindenki elégedett lenne. és számitásaim szerint a mainak kb a háromszorosa, ha azok is fizetnének, és annyit amit kell, akik ma nem, akár tizszeres is lehetne a pénz. és békén lehetne hagyni az elöado müvészeket. (dj, zenész, kareokis,) ök foglakozzanak a minél magasabb szinvonalu müsor elöadásával.
és még egy gondolatot nem hagyhatok szo nélkül. ma vannak olyan dj-k akik havi 2–3 milliot is megkersnek. jelenleg ök is ugyanazt az évi százezer forintos átalánt fizetik mit azok akik havonta vagy kéthavonta vállalnak el egy-egy bulit (mert van más dolguk is) husz-harminc ezer forintért. a zenészek kareokisok meg semmit. na ez sincs igy rendjén. érdekes modon ez a levél mind a két szervezetnél süket fülekre talált. vajon miért? esetleg sántit valami ezzel kapcsolatban? dj latino
Szólj hozzá