Nézzük meg a topikokat az ipc Party.listá-ján. A legnagyobb látogatottságú (állandóan felülírt) bulitopikokba a szervezőkön kívül már senki se ír semmit. A hektikusan megjelenő bulitopikokban viszont a legtöbb esetben megindul a kommunikáció az emberek között - no de mivel nem nincs ‘rendes promója’ a dolognak és egy kis közösség újdonságként veti rá magát, és mond róla rosszat vagy jót, így kevesebben is jönnek majd el.

Statisztikailag bizonyítható lenne, hogy a populáris, nagy promókampánnyal dolgozó partyszervezők  egyre kevesebb emberrel tudnak érdemi kommunikációt folytatni, miközben egyre ‘híresebbek’ lesznek. Ha választanom kell előbbi (kevés ember, több tudatosság és kommunikáció) és utóbbi (több ismeretlen ember a partykon és hírnév) között, nyilvánvaló, hogy önmagában egyik se tetszene. Ezért próbálom ötvözni a kettőt, több vagy kevesebb sikerrel. Zárásként: ami talán a legfontosabb, hogy a mindenkivel haverkodó, alázatot nem ismerő nyomulós mosolyhuszárokra és önjelölt menedzsereikre mindig is furán néztem. Alapítottak volna gitáros költészetet éneklő zenekart inkább vagy “mentek volna politikusnak”… Ahogy a szövegnek, úgy a hangoknak sincs arca, akárhogy szépítjük a dolgot.