Az utóbbi években úgy tűnik, (tudatos vagy tudattalan) “versengés” alakult ki itthon a “külföldi fellépős” elektronikus/elektroakusztikus zenei rendezvények világában. Hétről-hétre túllicitáljuk egymást a Merlinben, az A38-on, stb. Ezzel együtt tovább nő a külföldi kiadóknál a megjelenéssel bíró hazai zenészek/hangfaragók száma. Ez minden országban jelen van, szerintem fölösleges a megszünéséért küzdeni, és anti-mozgalmakat kitalálni bármilyen szinten (pl. számomra ezért ideologikusak és művészetre/kultúrára nézve megalázók az olyan kezdeményezések, mint a Magyar Dal Napja vagy a politikai pártok mostanában olvasható, gyakorta teljesen érthetetlen “kulturális programjai”, stb.). Szerintem egészségesebb volna a több lokalizmus és az import/export csökkentése. Persze ennek is ára van. Hm?
7 komment van
A lokalizmusra szerintem is hatalmas szükségünk van, hogy legyenek “sajátjaink”, akiket magunkénak érzünk. Akiket ki merünk tenni az ablakba, ha mondjuk külhoni testvéreinknek mutogatjuk, milyen is a magyar elektronika. (Nem összetévesztendő a pár napos blogbejegyzés témájával).
Éppen ezért szerintem becsülendő az ***.hu próbálkozása, akik összehoztak egy hazai liveact+VJ estet.
Az import/export rátát csökkenteni próbáló szervezők ezzel együtt nagy kockázatot vállalnak ma itthon. Ehhez talán kis pionÍr lelkületre is szükség van. Ami talán mindenkinek kellene, aki bármiféle “művészi/kulturális” tartalmat próbál becsempészni a magyar éjszakába.
igen, ára van a dolognak. mindenkinek a munka/suli/mindkettő mellett van egy idő és energiamennyisége erre, és egy “worldwide distribution” ígéretesebb és leveszi a terhet az ember válláról, mintha itthon “a semmiből” próbál szervezni valamit…
Nekem az a vágyam, hogy - ahogy már 95-ben is megmondta a Bokros :) - exportra épülő gazdaságunk legyen…
De nem úgy, hogy közepes bandákat hozunk össze amiben ciki angolsággal énekel a kedves lány. És nem úgy hogy olyan zenéket szórunk a világban aminek csak a címkéjéről derül ki hogy made in hungary, mert olyan tucat mint a kínai áru.
Hanem hogy az elektronikus földalatti zenékben is legyen egy ilyen, hm, “hallod komám Jürgen, ez már megint egy új magyar EP azoktól a dubstep-elektro-techno-srácoktól”… Na, itt akkor most megemlítendő, hogy a blogtulaj munkássága pl. igencsak ebbe az irányba mutat.
Vagy ilyesmi példának tartom (ami mondjuk Jürgennek lehet nem esik le) az Amadeus - Deltát ‘97-ből, és aztán ha szétnézünk még a teljesség igénye nélkül, a magyar hip-hop szcéna is bizonyára ütős, de a fenti elektronikus Jürgenéknek annál valami pumpálósabb kell, szóval eléggé látszik hogy van még mit exportálni, mire a zenei gazdaságunk egyensúlyba (és ha ezt szó szerint próbáljuk értelmezni, az elég durva) jön.
jaja. besemlegesedett beuniformizálódott zene ami koncerten is úgy szól mint a cd-ről. ez főleg zenekarokra igaz. eredmény amit elérnek - próbálni kell hozzá, stb (az “ahhoz képest hogy magyar” és a “hát jobb mint a balázspali meg a josh & jutta” érvelést felejtsük el már végleg).
de mégis vágyunk valami sajátra - ami megint nem agyon magyarvagyok tagelt dolog - engem rémesen idegesítenek a “népdalos” “balkános” próbálkozások is. valami hangzási formaelv, amiért azt mondják a sisakos robotokra, hogy “french”, amiért az xy-ra hogy “germán” vagy abc-re, hogy “uk” hangzás, netán def-re hogy “italo”… ilyesmire lenne nagy szükség, spontán, csakúgy, mindenfajta “kormányprogram” és “forradalom” nélkül…
dubstep.hu fórumtopik: http://dubstep.hu/forum/viewtopic.php?f=2&t=1349&p=15289#p15289
a forradalom alapvetően nem gáz (pl. kulturális értelemben), szerintem az utcai harc a gáz, de nem akarok terelni. szóval szerintem a kérdés az, hogy hasonló módon éljük-e meg a hazai valóságot és tudunk-e erre reflektálni, frappánsan artikulálni a közös tapasztalatainkat. egységesebb, egyénibb, karakteresebb hangzás akkor érhető el, ha van olyan közös forrás, amiből mindenki meríthet valamennyit. itthon olyan kérdésekben nincs egységes álláspont, mint a rendszerváltás, Kádár/Horthy, még mindig nem tudjuk, hogy kik voltak komi ügynökök, stb. stb. rengeteg megosztó és feldolgozatlan kérdés, amik miatt sok esetben nincs felvállalhatóan kanonizálható álláspont a körölöttünk lévő dolgokról. miért pont a zenében lenne ez másképp?
miért ne a zenében lehetne másképp? :) sok esetben egy alapvetően nem működő, széthúzó közösségnél ha visszavezetjük a zenélésig a tevékenységet (tkp leredukáljuk arra), a többi közösségi alapkérdés is elsimul, megoldódik. (ezek “tudományosan is bizonyított”, működő gyakorlatok).
(viszont tényleg hiánycikk a közös alap. a “sokan vagyunk sokfélék”-kel nem lehet megmagyarázni a széthúzást.)
Szólj hozzá