A zenei open-content (ld. pl. Bram Timmers: Netlabelek és nyílt tartalmak In: Médium, Hang Esztétika) valójában nem ‘nyílt-tartalom’.  Minden egyes (nem) lezárt(nak mondott) mű teljességében zárt egység. A mű (átalakításra és/vagy újrafelhasználásra) nyíltsága csak annak újra-kinyitása után történik meg. A mű tehát valójában nem nyitott, legfeljebb “újra-nyitásra nyitott”. Ez a megállapítás nem antitézis, hanem egy gyakorlat jobb leírása.