A klubestek az egyetemes zenekulturális tevékenységgel ellentétes személyi kultuszt hordoznak-e magukban, és ha igen, akkor mivel lehet ezt a negatív hozadékot ellensúlyozni?
A dubstep-nek nevezett zenei vonal éppen saját falait építi maga köré, pedig jelenleg pontosan olyan egészségesen sokszínű, mint az ide pár hónappal ezelőtt nem véletlenségből vagy gyermeki lelkesedésből begépelt Terrordrome sajtóanyagban olvasható elektronikus zenei irányzat volt. Mit tehetünk a befülledés, a zene elsatnyulása és az ezzel együtt járó bálványimádás ellen?
Ezügyben várnék ötleteket a komment szekcióba, és megpróbálnám utána magam is összegezni a gondolataimat, okosodván hozzászólásaitokból. :)
5 komment van
a dubstep a zenei gondolatoknak új lehetséges formát adott. miért volt erre szükség? azért mert a korábbi formák elvesztették a frissességüket vagy a korábbi kifejező erejüket a redundancia miatt. mit kell tenni? semmit. hagyni kell a dubsteppet is veszni és utat engedni a következőnek. semmi sincs ami zenetörténetileg kiemelné ezt a stílust a többi közül; ami történik az elkerülhetetlen és szükséges is, mert egyszerűen ez az emberi természet.
valahol egyetértek. szóval mindig van valami meghatározó forma ami köré egy sokszínűség gyűlik, aztán 2 majd legalább 4-5 részre szakad az egész. 1-1 rész pedig már nem lesz sokszínű, ideig-óráig érdekfeszítő, majd puritán önismétlés lesz. ilyen volt talán a hardcore-nál a happy vs. nem-happy hardcore szakadás mondjuk.
és hogyan kerüljük el a személyi kultuszt?
Az előző kommentelő után szabadon, erre a kérdésre azt mondanám, sehogy.
A személyi kultusz alatt én azt értem, hogy producerek/DJ-k köré olyan rajongói csoportok alakulnak ki, akik a játszott zene minőségétől és mennyiségétől függetlenül követik a kultuszfigurát. Így ők egyrészről teljesen nyitottak lesznek a követett személy minden újítására, ezzel együtt elzárkóznak a többi produkciótól, pl. a többi partysorozattól. De szerintem ezeknek az embereknek erre van szüksége. Hogy a maguk körbezártságával meghatározzák, kik velük illetve nem velük. Így kialakul egy olyan csoport, akik egymásban barátokra lelnek, s ennek a kötődésnek az alapja pl. a közösen kultivált személy.
Hogy ez megszűnjön (már ha egyáltalán így van), az igényeik megváltoztatására van szükség, ti. hogy újító, játékos, érdekes zenei élményekre törekedjenek. Ne pedig az “underground” színtéren próbáljanak pozíciót elfoglalni, csoporthoz tartozni.
Mindezek mellett szeretném megjegyezni, hogy szerintem e honlap tulajdonosa naivan úgy érzi, számottevő az a csoport ma, akik hozzá hasonlóan gondolkodnak és mondjuk a “személyi kultusz” tárgykörét egyáltalán meglátják _és_ próblémaként kezelik. Viszont akik igen, azért a kevésért érdemes dolgozni, mert ők hálájukkal (remélem) kompenzálják a többiért.
A dubstepről még annyit, hogy én kifejezetten nem szeretem, hogy a Soutien Gorge ezt választotta nyelvként (a nemzetközibb és itthon is többek által beszélt 4/4 helyett). De tekintettel a minőségre és az élményre, hajlandó vagyok ilyen formában elkölteni és tört formában fogyasztani. :)
köszönöm a hozzászólást, sokmindenben egyetértek. tényleg nem gondolkodtak/nak erről (ezért gondoltam bedobni a témát). :)
az, hogy miben látjuk a legnagyobb formai szabadságot pedig szubjektív ügy (te sem véletlenül írtad, hogy választás kérdése.)
Szólj hozzá