A facebookon olvasható flame és az Amb interjú mentén lett azért pár gondolatom:

1) Arról kéne szólni, hogy van egy kulturális televényünk — villanjon fel felette az  ‘elektronikus zene’ vagy ‘digitális zene’ címke!
2) Ez a televény emberekből áll, felhasználó hallgatókból és ‘termelőkből’.
3) A termelők között vannak a silányabb zenéket gyártók, akik viszont ügyesebb marketingesek — tegyük hozzá céljaik is sokszor ilyesfajták. Emellett és ekörül vannak az antiszociális idegbeteg zsenik, akik akár összehasonlíthatatlanul jobb anyagokkal állhatnak elő. Cserébe fóbiásak, és néha még akkor is idegesek lesznek, ha mások segíteni akarnának nekik.  Meg a többiek, akik ‘egyik sem’.
4) A hallgatók között vannak azok, akik minderről nem tudnak — vagy talán mégis.
5) Mindemellett újra és újra gondoljunk bele abba, hogy a ’siker’ egy totálisan relatív fogalom.

Egy fontos: Felelősséggel tartozunk a kis kulturális televényünkért, mind alkotói, mind befogadói oldalon.
Mai vallásos kifejezéssel élve “nem szabad szemetelnünk”. Ennek a kérdésnek a vizsgálatánál nem izgat a személyiség semelyik oldalon. Nem izgat, hogy mások ebből élnek, és így vagy úgy, de ferdíteniük kell, hogy vegyék a kiadványt, hogy eljöjjön a heti bulikra a tömeg, aki fogyaszt a pultból, és ennek örül az üzletvezető. Csak egy a baj: Ebben a világban bármire rákattinthatsz bármikor azzal, hogy “Ez nem szemét”. Ingoványos talajon járunk, de a képzeletünknek mindig szárnyalnia kell. Tehát ne hagyjuk, gondoljuk át a lehető legtöbbször, és mindig próbáljunk mást keresni.