Gergő blogját már jó ideje olvasom, és módszertanát időről-időre a blogon kívül kommentálom. Most éppen a környezettudatos életmód társadalmi “beporzásának” kérdései kerültek szóba.

“A parasztkultúra megmentésének harmadik útjaként ő [Bibó] azt javasolja, tegyük a parasztkultúrát a magaskultúra részévé. Ilyen módon annak megoldásait, elemeit vágyott értékekké tesszük, amelyeket a legszegényebbtől a leggazdagabbig mindenki számára érdek nélkül szépnek találhatnak, hiszen ha a legkorszerűbb megoldások éppen ezeket az elemeket alkalmazzák, azoknak minden bizonnyal jónak is kell lenniük.”

1. Ha a magaskultúra részévé “teszünk” valamilyen művészetet, az (nem csak) számomra (és Adorno számára) egyenlő azzal, hogy külcsínyben pompázó, funkciójától és tudatosságától megfosztott félműveltség alakul ki. Viszont a poszt a környezettudatosság kontextusába próbálja átültetni ezt, tehát a fő kérdésem az, hogy ott nem lesz-e “környezettudatos félműveltség” belőle, és ha lesz mégis milyen következményei lehetnek annak?

2. Játsszunk el a gondolattal! Az emberek végre hőn áhítják a környezettudatos életmódot (zöld autó, zöld ház, stb.). A folyamat burjánzik tovább, és még ha nem is gondolnak bele, legalább úgy “követik a divatot”, hogy röviden szólva megmentik vele élőhelyünket. De mivel csupán afféle “divat”-ként és vágyként van jelen a tudatukban mindez, könnyedén önmagába omolhat össze a folyamat. Sarkított példa következik: A legújjabb dizájnnal és energiatermelési kapacitással bíró napelem van a házam tetején, de a szomszédom látom most vett egy új fatüzelésű kályhát. Milliókat fizetett érte, hiszen ez ma már elég ritkaság, sőt külön engedélyeket is be kell szerezni hozzá! A szemétláda! Hát nekem is kell egy ilyen!

3. Tehát röviden annyit jegyeznék meg, ahogy a kultúra esetében is, mindig szükséges az önreflexió a kultúra művelői részéről, máskülönben beszáradt, gépies, előbb-utóbb irányíthatatlanná váló félműveltség alakul ki. Ez a reflexió pedig a környezettudatosság kontextusában is szükséges. Más szóval: A vágy önmagában sajnos nem elég, elengedhetetlen a felfogás is, sőt felfogás híján minden más - legyen az bármilyen pozitív - elégtelen.

Update: Gergő közben válaszolt a válaszomra. Egyet tudok érteni a főbb pontokban, viszont még mindig kérdés, hogy “mit tegyünk mi most” mindennek érdekében.