Szembejött a prae-n J. úr üzenete, aki dolgokat tesz a hazai zenekultúráért, mert a MAHASZ és a Proart munkatársa. Emlékszünk, mikor egyszer üres cd-ket osztogattak, amire ráírták, hogy “Nox - Új”. Ez a performansz azóta is olyan nyomot hagyhatott az emberekben, mint egy Monster Of The Week epizód az X-aktákból, aminek a vége ugye sokszor nyitva marad.

“Nagyon nehéz érvényt szerezni a szerzői jogoknak is, mert a közvélemény nem tekinti lopásnak a kalózkodást.” - így ő.
Miután ismét megkaptuk a jól megrágott megállapításokat, alapvető kérdések szorulnak háttérbe, ahogy az ilyenkor lenni szokott:
-Kell-e érvényt szerezni a szerzői jogoknak, és ha már itt tartunk, mit jelent ez egyáltalán?
-Ha igen, akkor milyen szerzői jognak kell érvényt szerezni és hogyan?
-Mi az, hogy kalózkodás?
-Mi ebben az esetben a lopás?
-Kiknek van igényük a fizikai megjelenésre a leszerződött előadókon, kiadóikon és különböző jogvédő hivatalokon (hivataljaikon) kívül?
-Hol kezdődik a zenekultúra és hol ér véget?

Jó lenne, ha tudatosan, prospektusok és még csak ideologikusnak sem nevezhető kampányok befolyása nélkül válaszolnánk ezekre a kérdésekre. Persze tetteinkkel mindig felelünk. Egyre több ember számára triviális, hogy a kultúra nem ő meg ő, hanem ők is, meg mi is, meg ti is. Minden más csak “meta-”, és ez persze néha mindannyiunknak fáj. Remélem, hogy a várva várt Zenei Hálózatok konferencián is határozott válaszokat adnak majd az ott tiszteletüket tevő hölgyek és urak. Folytatjuk…