Sok helyütt(?) téma ez a kreatív blog mém az utóbbi időben. A Publiknál is szóbahozták például. Ott azt kezdték pedzegetni a kommentszekcióban, hogy mint minden mémnek, ennek sincs semmi haszna vagy értelme. Ezzel egyet értek, az esetek túlnyomó többségben nincs érdemi hatása a mémeknek. Viszont felmerül a kérdés: Mi a csudától lesz valaki kreatív blogger? Jó esztétika szakosként fel is ütöttem egyik szentkönyvünket (W. Tatarkiewicz: Az esztétika alapfogalmai, Kossuth Kiadó, Bp, 2006.), a kreativitás fogalmának történetéről szóló fejezetnél. Lett a jelen vitára is alkalmazható végeredmény úgy hiszem, az alábbiakban kijegyzeteltem, példákkal, véleményekkel és kiváló humorral fűszerezve, de így is csodálkoznék, ha végig bírnátok olvasni.

Mielőtt belevágnánk, fontos tudni, hogy a kreativitás terminusa és fogalma nemhogy változott, de mint olyan nem is létezett jó ideig. Valahogy így állunk: 1) 1000 évig nem volt ilyen terminus, a rómaiaknál lett, de ők az apa és a városalapító szinonímájára használták. 2) a terminust csak a teológiában használták 3) a XIX. században került be a művészet világába, azonban onnantól kezdve úgymond bele is ragadt ebbe a világba 4) A XX. században a “teremtő” kifejezést a teljes emberi kultúrára kezdték alkalmazni, a természettudományoktól a művészetig bezárólag.

Akkor most lássuk a kreativitás megkülönböztető jegyeit (a szokásos esztétikai cliffhanger-öket “:(“-vel jelöltem) a XIX. századtól napjainkig:
-újdonság: az újdonságokat különböző nézőpontok nem-újdonsággá tehetik -> :(
-az újdonságnak fokozatai vannak -> ezek a fokozatok azonban nem skálaszerűek -> :(
-az újdonság-típusok, melyek minőségileg különböznek: az alkotás új alakja, új modellje, új módszere, új stílusa + a stílus koncepciója -> általában az újdonság egy korábban hiányzó minőség meglétében áll - de ez lehet valamilyen mennyiségi növekedés vagy szokatlan kombináció is (sokan hisznek az új kombináció kizárólagos “kreativitás-garanciájában”)
-a kreatív emberek kreativitásának különféle eredete lehet - (pl. Honnan jött az ötlet?), egész emberi beállítottságunk fémjelzése benne foglaltatik
-egy új mű teremtésének (elméleti és gyakorlati) hatásai vannak: közömbösség “<” trivialitás “<” korszakalkotás!

A kreativitás lényegi meghatározója az új koncepció, nem csak az újdonság: magasabb rendű, nagyobb hatékonyságú cselekvés tehát -> Lehetetlen megmondani, hogy pontosan hol kezdődik ez a magasabb szint: (“Mindenki bejöhet, nincsen korhatár” - Dévényi Tibor: A lemezlovas dala) :(

A kreatív dolgok létrehozására fordított mentális energia ugyanolyan fontos, mint az újszerűség. De ne feledjük: Erre a badarságra évszázadokig azt mondták volna: “Ugyan mit teremthetnék, ami ugyanolyan tökéletes lenne, mint a kozmosz?” -> Ez a kozmikus tökéletesség nyilván dogma, de a (modern) ember eredetiség, individualitás és kreativitás iránti rajongását is nyugodtan dogmának tekinthetjük. :( (A 60-as években már olyanokat mondtak a franciák, hogy mindegy is mi van a művészettel, csak “follyon a teremtés”. Hát mit képzelnek…)

(Fade out, majd fade-in, középen Napjainkban… felirattal)

Ma tehát majdnem minden kreativitás, ami nem befogadás. Kreatívak vagyunk, ha önmagunktól és önmagunkból adunk valamit. -> Így nem csak világban végrehajtott tetteink és világról szóló gondolataink, hanem világlátásunk is lehet kreatív. Mindenkinek kell valahogy látnia ezt az “egészet”, úgy, hogy összerak egy képet belőle (és ilyenekről persze Platón, annak újplatonikus “upgradelői”, és leginkább a Königsbergi zsebtigris is írt, utóbbi nem is akárhogy, persze mi a legtöbben hülyék vagyunk hozzá. Goethe itteni felemlegetéséről pedig duzzogó diákként mélyen hallgatok.) - Egészen kezdenénk örülni vagy rikácsolni a közhelyek miatt, de az van ezután, hogy a szerző ezt az egészet nem nevezi kreativitásnak, hanem inkább gondolati produktivitásnak. :(

A képzeletbeli konferenciateremben maradt két hátsó sorban alvó ember hortyogását elnyomva kérdezem tehát: Most akkor mi van a művész kreativitásával, és hogyan lesz egy blogger kreatív? A tudós bloggereknek könnyű: A kreativitás csak díszítőelem számukra, ahogy minden tudós számára (viszont jó kérdés, hogy az “újságíró” vagy “média” témakörben működő bloggerek mennyiben tudósok és mennyiben művészek. Szerintem legalább annyi arány van, mint ahányféle fröccs, de én ehhez igazából nem értek.) Viszont úgy látszik, hogy a (bármilyen értelemben vett) “művészbloggerek” feladata maga a kreativitás. Hogy jutottunk idáig? Így: ókor - no szépség, no művészet -> napjaink - no kreativitás (bármi is legyen az %D), no művészet. -> “permanens forradalom”.

Végül az egész viszonyrendszer, matekosoknak:
M: művészet,
K₁: isteni kreativitás,
K₂: a legtágabb értelemben vett emberi kreativitás,
K₃: kizárólag a művészi kreativitás

Egyetlen K₁ sem M, és egyetlen M sem K₁,

De:

Bizonyos K₂ M, és bizonyos M K₂.

Végül:

Minden K₃ M.

és ha nagyon romantikusak vagyunk:

Minden M K₃.

Mi sül ki ebből? Az alábbi három művészetfelfogással találkozhattunk a kreativitás kapcsán: Utánzó vs. felfedező vs. feltaláló/teremtő művészet (ma az utóbbi művészetfelfogás uralkodik). VÉGÜL PEDIG LE KELL SÚJTSAK MINDENKIT, mert ennek a kreativitás-dolognak semmi értelme, se fogalmilag, se mémileg: A szerző végső állásfoglalása az, hogy a kreativitás nem példaértékű fogalom. :( :( :( És ami a legszomorúbb, hogy így is szükségünk van rá, ahogy egy ütközetben nem csak fegyverek, hanem zászlók is jól jönnek (bár köztudott, hogy nem zászlókkal nyerjük az ütközeteket). Állásfoglalásával pedig mélységesen egyet tudok érteni.