“Kudos to an act named Antendex for out-minimalizing minimal techno on the opening track of the four-cut EP Diagram. That song, titled “Asteron,” is true to the album’s title — it’s little more than a rarefied beat pattern, just slow-paced, antiseptic, pin-prick percussion, plus tidy little melodic elements that sound like swells, but only by comparison (MP3). A truly refined little nugget of electronica. Get the full set at the website of the releasing netlabel, Complementary Distribution (bitlabrecords.com/cod).” - Marc Weidenbaum, disquiet.com

Weidenbaum úgy látszik valami olyasmi miatt van lenyűgözve, ami valószínűsíthetően csak áttételesen, mondjuk a 12k kiadón keresztül lehet ismerős számára. Én és még jó páran a bolygó innenső oldalán pedig mintha be lennénk zárva, és csak odavetni tudjuk minden “ilyen zenéhez” a Raster-Noton, kiváltképp Bretschneider nevét, akarva vagy akaratlanul. Weidenbaum egyébként már Nicron esetében is a hiper-minimalizmust, a minimalizmus minimalizmusát emelte ki. Egy pillanatra most is elgondolkodtatott, hogy mennyire esetleges és/vagy hiányos a tudásunk (tehát az észlelésünk is), ha ilyen művészettel van dolgunk. A minimalizmus a zenében pedig véleményem szerint már annyira esetleges kifejezés (mindennek lehet mindenhogy minimalizmusa, úgy is, hogy akár minimalistán nem minimalistának tűnik), hogy kontextus (korlátozás) gyakran fullasztó és közhellyé torzító mellérakása nélkül sokszor nem is tud igazán érdemileg megjelenni az értelmezésekben. Persze való igaz, hogy én sem tudok menekülni említése elől az írásaimban, de “legalább” folyamatosan érzem ezt. :)